Hosszú várakozás után, 2014.04.04-én elérkezett az idő, elindulunk Kínába. Mivel nincs közvetlen járat Pekingbe,így Moszkván keresztül közelítjük meg a célállomást. Benedeknek ez az első repülős útja külföldre, nekünk ez az első útunk kisgyerekkel.Voltak némi fenntartásaim a repüléssel kapcsolatban, ismerve Benedek mozgás igényét, és kielégíthetetlen kíváncsiságát. Az első járaton (Budapest - Moszkva között) eleinte meg volt szeppenve, különösen a felszállás volt meglepő számára, de nem sokkal utána már mindent olyan természetes volt, és úgy mozgott a repülőn mintha gyakorlott utazó lenne.

Gyorsan elrepült - szó szerint - a 2 óra 20 perces menetidő, és már csak azt vettük észre ereszkedés közben, hogy mindent hó borít, és meglepő módon április elején Moszkvában esik a hó. Nem várt fordulat, így a repülőből kiszállva, siettünk a reptéri épületbe, hogy az öltözékünknek megfelelő klímát találjunk.                                                    

5 órás várakozás előtt álltunk, ennyi van a Pekingi járat indulásáig. Az útlevél ellenőrzés előtt kígyózó sort látva, azt gondoltam, hogy nem is olyan sok az az 5 óra. És valóban, gyorsan eltelt. Szerencsére az útlevél vizsgálat gyorsan lement, így a maradék 4 órát szabad foglalkozással tölthettük, már amennyit Benedek engedélyezett. A reptéren átmentünk az új terminálba, ott több lehetőség van időtöltésre.

Benedek élvezte a szabadságot, hogy rohangálhat kedvére a tágas tereken. Folyamatosan elesett, mintha újra és újra szándékosan vetette volna magát hasra.  A Burger Kingben vacsoráztunk egy vagyonért 2 hamburgert, 2 krumplit, 1 vizet. Pesti viszonlatban étteremben 2 ember főételt fogyaszt ennyi pénzért. Ne feledjük, hogy Moszkvában és a reptéren ettünk, ez minimum 2,5x szorzót jelent. Beni elfáradt, kezdett nyűgös lenni, így rövid szopizás után aludt egy órát a reptér baba-mama várójában. Az egyik legkellemesebb meglepetés számomra a baba-mama szoba megléte, és kialakítása volt (fürdőszoba, konyha, játszószoba, hálószoba). Valószínűleg más reptereken is van ilyen, de korábban nem volt aktuálisa a dolognak, így ez teljesen újdonság volt számomra. Az idő jól haladt, a különböző időzónák kezdtek megzavarni. (Moszkva +2, Peking +6) A gépünk moszkvai idő szerint 22:40-kor indult. Akkor hány óra volt Budapesten, és mennyi az idő Pekingben?

Elérkezett az idő, megkezdődik a beszállítás. Boeing 777-es géppel repültünk Kínába. 4-es ülésen kaptunk helyet, mellettünk egy fiatal kínai fiú ült. Jó arc volt, Beni haverkodott vele.

Benedek jól viselte az utat, felszállás után kb 1-1,5 óra múlva szopizás közben nehezen elaludt, majd szinte végigaludta az utat, néha azért felébredt, akkor megszoptattam, majd aludt tovább. Leszálláskor kicsit aggódtam, mert nem tudtam eldönteni, hogy süllyedés alatt vajon a  füle fáj (a megfázás miatt), vagy a magyar idő szerinti hajnal 4 órás ébredés nem tetszik neki.  Mellemre tettem, szopizott egész leszállás alatt, így nem volt sírdogálás.

Megérkeztünk Pekingbe 04.05-én helyi idő szerint 9:50-kor. A babakocsi, csomagfelvétel, útlevél vizsgálat, csomagellenőrzés meglehetősen gyorsan ment. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy kisgyerekkel nem kellett végigállni a kígyózó sorokat, hanem a vip/priority sorban előre engedtek minden kisgyerekes családot. Ahogy Moszkvában is, itt is azt vettem észre, hogy Beni nagyon jó hatással van a biztonsági személyzet női tagjaira, de néha még a férfiak arcára is képes mosolyt csalni. A moszkvai biztonsági hölgyeknek kifejezetten tetszett, hogy az átvilágítás során Benedek nem a sorban áll, fegyelmezetten, ahogy az szükséges ilyen esetben, hanem ide-oda szaladgál, mindent felfedez, és rácsodálkodik mindenre.

11 órára kértük, hogy a szálloda küldjön értünk buszt. Pár perc késéssel értünk a megbeszélt helyre, a busz persze sehol. Jellemző! Telefonálás indul, vajon angolul beszélő, és értő ember lesz e a vonal végén. A megadott szám nem működik, a második nem csöng ki. Szuper! Talán harmadik, vagy negyedik próbálkozásra sikerül a szállodát elérni telefonon. Ígérik, hogy küldiki a buszt. Ez nem garancia semmire, de várunk. Beni időközben teljesen felébredt, le van nyűgözve, hogy mennyi jármű veszi körül. Kihasználva a várakozás perceit, megcsináljuk az első pekingi, családi fotót. Két, talán amerikai srác mellettünk üldögélve fogyasztja a reggeli kávéját. Megkérjük őket a fotózásra, lelkesek.

Egyszercsak begördül a busz, csomagok bekerülnek, irány a szálloda. Hamar odaérünk, közel van a reptérhez. Intézzük a becheckolást, de ez sem megy olyan gyorsan, és egyszerűen. Hosszú percek telnek el, mire megkapjuk a szobakulcsot. A 10. emeleti szobába érve meglepődve tapasztaljuk, hogy nem olyan szintű szobát kaptunk, amit lefoglaltunk. Normál szoba háromszoros árért, plusz némi szolgáltatás papíron, ami személyzetként alapból is járna, de azt is elfelejtik, vagy elsunnyogják. Tudnak ezek a kínaiak valamit. Krisz meg panaszt tenni, de nem sikerül érdemben intézkedni. Kell még futni 1-2 kört ezügyben.

Benedek gyorsan felderíti a terepet, és boldogan veszi birtokába a szoba berendezési tárgyait, mint telefon, éjjeli lámpa, tolóajtó stb.

Rövid szusszanás után indulunk felderíteni a környéket, amíg jó a levegő, és az idő. Pekingben ez nagy kincs, ki kell használni. Krisztián megmutatja a közelben lévő szupermarketet, mint hasznos dolgot. Felfedezünk egy játszóházat a bevásárló központban, ami még jól jöhet. Gyorsan este lett, Beni az esti vacsi után gyorsan bealszik, de másfél óra után felébred. Akkor most hogy is legyen az időeltolódásból adódó átállás - merül fel a kérdés. Rövid fürdés után megpróbálunk aludni hátha nem lesz olyan nehéz visszaaludnia. Eltelik legalább 1,5-2 óra, mire Beni ismét elalszik, addig ide-oda vándorol, az egyik mellemről a másikra.

Új nap virradt. 04.06 vasárnap.Túl vagyunk az első pekingi éjszakán. Számomra ez az éjszaka nem volt pihentető, Beni sokszor volt ébren, de még így sem panaszkodhatom, mert lehetett volna sokkal többet. Ébredés utáni készülődés, majd irány a reggeliző. Gyönyörű szállodában, gyönyörű étterem, tele terülj-terülj asztalkákkal. Pont olyan, amilyet az ember otthon is el tudna képzelni, minden nap. A választék nagyon gazdag volt, felvonultatták a nyugati és keleti konyha kínálatát. Krisz már megszokta a helyi ízeket, így ő ázsiai reggelit eszik, én még maradok az európainál, és egy kicsit a konyhamalac szerepét is betöltöttem. Megettem mindazt, ami Beninek nem ízlett, és amit már nem kért. 

A délelőtt gyorsan eltelt, tervezgetjük a nagykövetségig vezető útvonalat, majd ebéd után útnak indultunk tömegközlekedéssel. Ebben az országban a közlekedés is egy nagy kaland, csak legyen elég bevállalós, és türelmes az ember. "Távolsági" és városi buszokkal közlekedünk. Az egyik, ami jó lett volna, az orrunk előtt ment el. Várunk türelmesen, majd kb. 50 perc buszozás, és egy átszállás után megérkezünk a Magyar Nagykövetségre, hogy állampolgári jogunkat gyakorolva, Pekingben leadhassuk a szavazatainkat.

Érdekes volt, vagyis inkább különös. Soha korábban nem voltam még külföldön magyar nagykövetségen (szerencsére nem volt rá szükség). A szavazás hasonlóan ment, mint ahogy otthon ment volna. Igazoltam magam, majd a névjegyzék aláírását követően megkaptam a szavazó cetliket (valószínűleg nem ez a hivatalos nevük), a borítékkal, és a szavazófülke magányában leadtam a szavazatomat, amit egy zöld, zárt borítékban kellett a ládikába bedobni. Krisztián hasonlóan járt el. Amíg várakoztunk, beszélgetésbe elegyedtünk egy újságíró úrral, aki az MTI-nek tudosít, és Pekingben él közel 8 éve.

Érdeklődik Benedek kora felől, tervezi, hogy megemlíti a hírekben, mint a legfiatalabb látogató a pekingi külképviseleten.

                http://pekingikacsa.blog.hu/2014/04/07/ilyen_volt_a_kinai_kulkepviseleteken_a_valasztas

Az elkövetkező 2 napban 04.07-08-án nincsenek óriási történések, mivel romlik a levegő, így hétfő délután elmegyünk a közeli játszóházba, ahogy Beni "kitombolhatja" magát. Nem látott ilyet korábban, így nagyon tetszik neki, bár az elején meg van illetődve, de rövid idő alatt kedvet kap hozzá.

Nagy érdeklődés övezi a jelenlétét, de inkább az anyukák részéről, ők az igazán lelkesek. Másnapra már anyira rossz a levegő, hogy egész nap a szállodai szobában vagyunk. Délután felé egyre nehezebb Benedek energiáit lekötni. "Kikapcsolódásképp" a folyosóra megyünk játszani, ahol rohangálni tud, és az összes vészkijárati táblát közelebbről is szemügyre veheti. Estére maszkban kimerészkedünk 15 percre sétálni.

04.09-én Eljött a költözés napja. Szállodából ki, bérelt lakásba be. Taxival átcuccolunk, a városban lévő új lakásunkba. Kb. 20-25 perc odaérni. Wangjing a városrész neve, ahova költözünk.

A lakás egy 32 emeletes ház 7. emeletén van. Egy hálószoba, nappali, konyha, előszoba egyben, fürdővel. A kilátás a nappaliból pazar, leszámítva az építési terület maradványait, toronyházak mindenfelé, bármerre nézünk. A lakás jó, bár elsőre idegen, koszos,jellegtelen. Barátságossá kell tenni.

Estefelé, amikor vége az egész napos rohangálásnak, a nappaliban ülve teljes üresség van bennem/bennünk. A sehova se tartozás érzése ül ránk. A már ott sem vagyunk (lehet ez a szálloda, de akár az otthon is), de még itt sem vagyunk, csak úgy vagyunk, lógunk a semmibe. Bárhova is utaztam korábban, soha nem szerettem ezt az időszakot, amikor még annyira idegen minden, amíg nincs belakva. Most pont ezt érzem. Nem könnyíti meg a dolgunkat a tény, hogy Krisztiánnak még nincs orvosija, amiatt is aggódni kell, ráadásul ma 04.10-én, 5 nap ittlét után, este már egyedül leszünk itthon Benivel, mert Krisztiánnak 15 órás vizsgálatra be kell feküdni a kórházba az orvosija miatt. Egész nap ez jár a fejemben, és van bennem némi aggodalom. Egy idegen országban, ahol nem beszélem a nyelvet, és ahol a nagy átlag nem beszél angolul, egy országban, ami nem Európában van. Délután felfedezzük a környéket Benivel, a közeli bevásárló központba megyünk vásárolni, és néhány alapvető dolgot veszünk, mint felmosó szett. Az este, éjszaka jól telik, de várom már, hogy reggel 8 óra legyen, és Krisztián jöjjön haza.

A mai napnak  - 04.11 - említésre méltő eseménye, hogy végre kitakaríthatom, felmoshatom az egész lakást, a tegnap szerzett felmosó szettel, takarító eszközökkel. Soha korábban nem gondoltam, hogy eljön majd az az idő, amikor arra fogok vágyni, hogy végre porszívózhassak, padlót moshassak. Amikor beköltöztünk a lakásba, a takarító nénike előttünk takarított ki, de itt Kínában nagyon felületes a takarítás, így sokszor érzi az ember, hogy nincs tisztaság. A mai nap nagyrésze azzal telt, hogy körbetakarítottam a lakást, de azért vannak részek, amik még váratnak magukra, mert nagyobb lélegzetvételű dolog, pl. az hálószobában az ágy alja. Ott ujjnyi vastagon áll a por, mintha hónapok óta nem lett volna kitakarítva.

Este még elbuszozunk az Ikeába, beszerezni néhány dolgot. Pl etetőszék, fürdőkád, edények.

Vicces dolgokat lehet itt látni, pl. az Ikeában. A kiállított bútorokon mélyen alvó embereket. Az áruházban séta közben, bekukkantottam a gyerekszoba részlegbe, ahol azt látom, hogy anyuka, és apuka egymás mellett ülve alszik a gyerekkanapén. Lehet, hogy már csak ott jutott hely. :)

A mai napra, 04.12-re is jutott említésre méltó történés, vagy inkább bosszantó dolog. Készülünk az első közös itthoni reggelihez, amiből végül ebéd lett a trükkös villanysütő miatt. Sütném a reggelit, de nem tudunk rájönni, hogy vajon miként működhet a szerkezet, nem könnyíti meg a dolgunkat, mivel minden kínaiul van ráírva. Krisztián a neten próbál leírást találni hozzá, én lelkesen ki-be kapcsolgatom, nyomogatom a gombokat, de semmi változás csak ugyanazokat a műveleteket ismétli a sütő. Egy idő után úgy döntünk, hogy segítséget kérünk, mert, ha így haladunk ebből a reggeliből, vacsora lesz. Smsben kérdezem az ingatlanos lányt, aki intézte a lakás kiadást. Rövid idő múlva jön, és elárulja a nagy titkot, hogy indukciós a tűzhely, - Era egyből eszembe jutottál :) - és nem működik akármilyen edénnyel. Azzal pont nem, amit tegnap vettünk. Végül mégis elkészült a reggeli fél 12-re :)

A mosógéppel hasonlóan "meg kellett szenvedni", mire rájöttünk, hogy vajon hogyan működhet, mivel hideg vízzel mosta a ruhákat. Ötleteltünk, leírást kerestünk a neten, kértünk segítséget otthonról, de végül csak arra jutottunk, hogy ehhez a típushoz külön kell adagolni a meleg vizet, nem egy felhasználó barát darab...

Vasárnap 04.13-án reggel Krisztián átmegy a szállására a kollégáival találkozni, és a dolgait áthozni. Mi nem tartunk vele, mert nagyon rossz a levegő minősége. Délután apa, fia nekiáll összeszerelni a szekrényt, anya kipucolja az ágy alját, és felmossa  a lakás padlóját legalább tízszer, 

amihez nélkülözhetetlen segítségem is akad. :)

Hát így telt az első hetünk Kínában :)